Black Smoke

"Én sohasem féltem a szörnyektől, sokkal jobban félek a valódi emberektől." (Tim Burton)

0 notes

Minden családnak megvannak a maga démonai… Szabee szemével

Pár szót a projektről: Szabi és köztem felvetült egy ötlet, miszerint valami közöset kéne alkotni. Néhány nap megbeszélés után megszületett projektünk nyers formája, amit csiszolgattunk, alakítgattunk. Amikor nagyjából jónak éreztük, elkezdtünk válogatni a filmek között, a választásunk pedig egy Tim Burton filmre, az Éjsötét Árnyék ciműre (Dark Shadowa) esett. Továbbiakban is tervezünk közös posztokat, de addig is, íme első közös munkánk.



A történet: 1752-ben Naomi és Joshua Collins kisfiukkal együtt útnak indulnak Liverpoolból, hogy új életet kezdjenek Amerikában. A családot sújtó átok elől azonban nincs menekvés a tengerentúlon sem. Húsz évvel később a kisfiúból, Barnabas-ból felnőtt férfi lesz, a leggazdagabb nőcsábász Collinsportban. Hamarosan hatalmas hibát követ el: összetöri Angelique Bouchard szívét, aki minden értelemben boszorkány. Bosszúból olyat tesz, ami a férfinak a halálnál is rosszabb: vámpírrá változtatja őt és élve eltemeti. Kétszáz év múlva azonban egy szerencsés véletlennek köszönhetően Barnabas feléled és hamarosan rá kell döbbennie arra, hogy óriásit változott a világ két évszázad alatt.

A vélemény (SPOILER-eket tartalmazhat!): 


Hogy tetszett a film?
Röviden, tömören tetszett. Annak ellenére, hogy nem rajongok az ilyen filmekért, élvezhetőnek és szórakoztatónak találtam. Tim Burton igényesen beteg filmet rakott össze, mint az megszokott tőle. A poénok nagyon át és be is jöttek, sokat nevettem a filmen.

Milyennek találod az alapsztorit?
Hehe… Megint vámpírok és boszorkák… De ennek ellenére nem éreztem azt, mint a bizonyos Tvájlájtnál, hogy csak tinifogónak rakták bele a vérszívókat. Ebben a filmben talán a komikumot formálta meg a vámpír főszereplő. Ezzel a boszi dologgal viszont meseszagúra vették a figurát, ami nem is baj, így volt jó a film. 

Hogy tetszettek a karakterek és a színészek, mennyire illettek egymáshoz?

Kezdeném a karakterekkel:

Barnabas Collins: Tipikus arisztokrata és vámpír viselkedés. Ennek ellenére egy marha vicces és szerethető figura, akit könnyen megkedvelhetnek a nézők. Én magam nagyon együtt éreztem vele. A jellemét szépen kidolgozták, nem éreztem űrt, hogy nekem hiányozna valami vele kapcsolatban. Johnny Depp pedig hatalmasat alakít. Ebben és még ezer másik filmben bebizonyította, hogy akármilyen szerepet félálomban és házi papucsban is eljátszik.

Angelique Bouchard: A szexis boszi, a féltékeny díva. Annak ellenére, hogy negatív karakter, én kedveltem. Valahogy néhány mai lányhoz tudnám leginkább hasonlítani, aki mindent elkövet a be nem teljesült szerelem beteljesítéséhez. Enyhén eszelős volt, az elején pedig ellenszenves. Mint főgonosz, nem igazán vált be. Nála csekély lyukakat érzek a jellemében. Eva Greent, mint színészt nem igazán ismerem, viszont a karakter illett rá. Magával színészi játékkal sem volt gond, érezte, hogy mit kell csináljon.

Dr. Julia Hoffman: Részeges doki. Nem volt egy főszereplő, de kiforratlannak érzem a karaktert… Kicsivel több szerepet kapva, további bonyodalmakat okozhatott volna. Maga a jelleme átjött, de ki kellett volna dolgozni jobban, csinálhattak volna belőle ennél érdekesebb mellékszereplőt, így viszont egy a sok közül. Helena Bonham Carterben több van, ennek ellenére jól alakított. Hiba volt Burton bácsitól elengedni a karakterét. 

Elizabeth Collins Stoddard: Enyhén furának érzem a karaktert. Szerintem nem lett jól átgondolva. A jellemében is indokolatlan lyukak vannak (számomra). Nem szidni akarom, de ez a karakter csak van, mint a befőtt, vizet és port nem kavar nagyot. Michelle Pfeiffer jó színésznő és a szerepet is jól játszotta. Többet, ha akarnék se tudnék róla elmondani.

Akit még meg akarok említeni, Victoria Winters … Rémesen sok lehetőséget szalasztottak el… Én nagyon kíváncsi voltam rá, ennek ellenére csak néha tűnik fel a színen, és tulajdonságainak csak egy részét ismerjük meg.

Mennyire jött be neked a látványvilág?
Amit tényleg imádtam az a látványa volt… Nagyon szeretem magát a régimódi, gótikus stílust. Ezt a filmben szépen alkalmazták. Illett a összképbe. Viszont egy modern környezettel ezt a hatást már nem tudták volna elérni, azt mondom pont jó úgy, ahogy van. Nem tudok semmibe belekötni. Talán picit sötét volt. Ami néhol zavart, annak ellenére hogy ez is hangulatot adott és a filmnek egy alaptémája.

Tetszett a film zenéje?
Szerintem nem lepek meg senkit, ha azt mondom nem. Néhol azt éreztem, hogy jobb lett volna ha, inkább kihagyják a zenét. Én nem tudom mit képzeltek, amikor megírták a nótákat. Nem igazán illett a filmhez, több szót nem is tudok mondani róla. (Összetörted a szívem kolléga.)

Mi a véleményed a rendezőről és munkájáról?
Tim Burton… nos Ő Tim Burton. Az ember a szó legjobb értelmében beteg és ez a filmjein is érződik. Viszont ez a film nem lett a legjobb az alkotásai közül, de megállja a helyét. Munkásságát pedig nagyra értékelem. Ő még a régi színvonalas rendezők közé tartozik. Sajnos nem láttam még minden filmjét, de ennek ellenére, sokat hallottam róluk, köztük rengeteg jót.

Szerinted mennyire sikerült megvalósítani az alapötletet?
Erről azért lehetne vitázni… Ez attól függ, mi volt a cél. Ha egy kellemes burkolatú, enyhén humoros filmet akartak csinálni, akkor sikerült. Ha egy beteg vígjátékot, akkor nem. És ha egy szíveket megszólító romantikus játékfilmet, akkor sem. Viszont amit én gondolok, hogy egy kellemesen beteg és érthetően humoros film készítése volt a cél, akkor sikerült nekik, nem is rosszul, bár Oscarra nem jelölném.

Megérdemelte-e a film a beharangozását és marketingjét?
Néhány reklámot láttam a neten, egy kettőt a tévében. Nem volt akkora felhajtás, mint pl. a Tvájlájtnál. Végeredmény szempontjából pedig megérte a marketinget, mert a film maga módján megéri az esetlegesen ráköltött pénzt. Nem hoz körömrágó izgalmakat, vagy könnyfakasztó nevetéseket. Ötvözi ezeket és nem viszi túlzásba. Szóval a beharangozással nincs baj. Egyenes arányos a minőséggel.

 

Mi az, amit a leggyengébbnek és mi az amit a legerősebbnek tartasz benne?
Nem lesz meglepő, szerintem a zene. Nem is fecsérelnék rá több szót és időt. Szerintem (!) ratyi volt. A másik gyengeség talán a lehetőségek kiaknázatlansága. Már csak a karakterekből adódóan lehetett volna egészséges mértékig csavarni a sztorit, nem tették meg, ez van. Más film megteszi. Konkrét legerősebb tulajdonságot nem tudok megfogalmazni. Áttekintve mindenhol találunk erős tulajdonságokat. Nem érezném azt, hogy ez a film csak erre és arra lenne kihegyezve és csak ennek és annak a filmnézői körhöz próbálna szólni. Nem kapunk benne csillámvámpírokat, vérözönt, és idegfeszítő izgalmakat, de éppen ettől válik szerethetővé.

Mennyire veszi komolyan magát a film? 
Csak amennyire mi is komolyan vesszük. Néha komoly érzetet kelt, néha viszont meg komolytalan a hangulat. Ezekben a dolgokban, meg megtalálták az egyensúlyt, szóval a film komolyan veszi magát és mégse. Furcsa paradoxon, de szerintem ez így van.

 
Összességében hány pontot adnál rá egy tízes skálán? 
Hetet.


A poszt párja megtalálható a kolléga blogján, itt

Köszönjük a figyelmet, éljen a premier! 

Filed under Szabee theproject Dark Shadows Tim Burton movie

0 notes

Forrest Gump

Robert Zemeckis talán egyik legjobb filmje az értelmi fogyatékos Forrest életútjáról szól. 

(SPOILER!-eket tartalmazhat)

A déli álllamok-beli fiú hihetetlen akaraterővel előnyt kovácsol a hátrányaiból és sikert sikerre halmoz. Ám  nem igazán fogja fel ezeket - a lényeg, hogy  a Mama büszke legyen rá (sokszor idézi is a szavait, a Mama tanításait) és elnyerhesse gyermekkori és egyetlen szerelme, Jenny kezét. (Ami nem éppen könnyű feladat, mivel a lány igazi hippi - iszik, drogozik és nem igazán válogatja meg, hogy kinek az ágyában kössön ki éjjelente… túl későn döbben rá, hogy Forrest nem csak egy barát, annál sokkal több).

Forrest élete során amerikaifoci-bajnokból Vietnamban harcoló katonává válik, ahol egyik társától ‘kitanulja’ a rákászszakmát - majd megegyeznek, hogy a háború után közös halászhajón keresik majd a kenyerüket, az elképzeléseiket azonban némiképp megváltoztatja, hogy Bebe egy támadás során meghal, hadnagyuk pedig életveszélyesen megsebesül (rá is parancsol Forrestre, hogy hagyja meghalni a dzsungelben, ez a sorsa - de a fiúnak nincs szíve hátrahagyni. Így válik Dan hadnagyból megkeseredett hadirokkant). Háborús hősből válogatott pingpongozó lesz, ezután rákászhajó kapitány (a régi tervekhez híven a hasznot megosztja Bebe családjával) és mivel újra találkozott a hadnaggyal New Yorkban, Dan csatlakozik hozzá (hosszú idő után megbékél a helyzetével, megbocsát Forrestnek), így együtt hajóznak tovább. Eközben egymásra találnak Jennyvel, el is jegyzi, de a lánynak egy reggel (már sokadszorra, amolyan nyughatatlan lélekként) nyoma vész. Így lesz a rákászhajó kapitányból ultramaratoni futó - majd újra találkozik Jennyvel, azúttal kiderült, hogy Forrestnek van egy kisfia. A nő végre ráébred, hogy Forrest nem csak barát, hanem szerelem az életében - sor kerül az esküvőre, Dan hadnagy újra megjelenik (csinos partnernőjével együtt). A boldogságukat azonban nem is olyan sokára beárnyékolja Jenny betegsége és halála. Forrest a kisfiával magára marad, és igyekeznek továbblépni… (: 

Annak ellenére, hogy az orvos az elején nem túl sok jót vetít előre (más szóval úgy gondolják, hogy mert lassabb a gondolkozásban, szart sem ér… a társadalom ugyebár…) Forrest számára, a férfi ott van a XX. század második felének fontosabb történelmi pillanatánál (pl. a feketék polgárjogi harcainak első eredményei), találkozik olyan legendákkal, mint John Lennon, Elvis vagy éppen az Egyesült Államok elnökei.

Forrest formálta a történelmet, bebizonyítva, hogy néha épp a társadalom az, ami szart sem érhet, mert lenéznek valakit a gyengesége miatt. 

Miután megnéztem, sokat gondolkoztam azon, hogy mi lehet a film üzenete. Aztán rájöttem, hogy nem is csak egy van. Az egyik például a már korábban említett rejtett társadalomkritika. A másik: megmutatja, hogy hogy lehet jó életünk…ha önmagunkat adjuk, megjátszások és hazugságok nélkül. A harmadik, hogy mindig vannak az életünkban igaz barátok, akikre bármikor támaszkodhatunk. A negyedik (szintén kicsit társadalomkritikába hajló), hogy néha túlságosan későn jövünk rá, hogy kit szeretünk igazán (vagy éppen mi az, amit érzünk) és ki az, aki igazán szeret minket. 

A színészi játékról:
Bár nem túlzottan kedvelem Tom Hanks-t, ebben zseniális. Olykor vicces, olykor szánalomra méltó, vagy csak simán Forrest. 
Gary Sinise megtört emberként először furcsa volt (a CSI-ból ismertem meg), utána már Ő is remekül játszott. 
A mellékszereplők, mint Mrs. Gump (Sally Field), Jenny (Robin Wright Penn) vagy éppen Bebe (Mykelti Williamson) - zseniálisak szintén. 
(Egy apró érdekesség: mikor Forrest először megy busszal az iskolába, a gyerekek között feltűnik a rendező fia is)

A zene mesterien van megkomponálva (hála Alan Silvestrinek), kiegészülve a kor nagy alakjaival, dallamaival (Jimi Hendrix, Elvis, The Doors, Lynyrd Skynyrd, Aretha Franklin). 

"Az élet olyan, mint egy doboz bonbon. Sosem tudhatod, mit veszel ki belőle." 

10/10, mert… azt hiszem nem kell megmagyaráznom. 

Filed under Robert Zemeckis Forrest Gump movie

0 notes

Boszorkányvadászat mese módra - vagy mégse?

Rettenetesen féltem, hogy valami Hófehér és a Vadász féle borzalmat hoznak össze. Én lepődtem meg legjobban, mikor egész élvezhető film lett belőle. 

(SPOILER!-eket tartalmazhat)

A sztori alapja a jó öreg Grimm mese, a Jancsi és Juliska. Ezt gondolta tovább a rendező - megölik a banyát, felnőnek és boszorkányvadászokká válnak. Egészen addig simán is megy a dolog, míg el nem kerülnek egy pici faluba, ahonnan eltűnt 11 lány. Itt kiderül, hogy ezúttal a boszorkányok valami sokkal nagyobbra készülnek és a testvérpár titkaira is fény derül. 

Az alapötlet jó, a kidolgozása már kevésbé. Például odavágták a boszorkánymítoszt, de csak a felszínt megkapargatva…pedig mennyi mindent ki lehetett volna még hozni belőle. Aztán ott vannak a karakterek, annak ellenére, hogy János és Júlia a főszereplők, kevésbé kidolgozottak (nulla háttérinfó, maximum annyi, amennyi a mesében van), mint egy-két mellékszereplő. oO (Bár őket sem vitték túlzásba…)

A szerelmi szál…olyanokat röhögtem. Ott van János, aki megment egy boszorkánynak bélyegzett lányt, aztán szerencsétlenkedik, mikor a kis vörös ráhajt. 
De az igazi humorforrás a Simpson család egyik részére emlékeztetett: amiben a képregényboltos arról álmodik, hogy rámászik egy bombanő. Szarás közben.  - Itt nem volt semmiféle végtermék, viszont a bombanő (Júlia) gyengéd érzelmeket kezd táplálni egy túlsúlyos, antiszoc gyík felé (Egy Edward nevű troll - igen komolyan - van egy olyan érzésem, hogy egyfajta középső ujj az Alkonyatnak)
De ezen kívül még egy rajongó tinisrác is oda van a mi kis Juliskánkért. 

A látvány egészen korrekt, igényesre igyekeztek csinálni, ami sikerült is. Ami igazán tetszett, az a boszorkányok kinézete, a gótikus fegyverek (bár nem tudom mit keres egy géppuska a középkorban).

A színészi játék…Jeremy Rennernél először nem értettem, hogy mit keres a filmben, aztán rájöttem, hogy kurva jól áll neki a szerep. 
Gemma Arterton viszont picit olyan üres vagy nem is tudom, hogy fogalmazzam meg. De azért Ő sem volt rossz. 
Peter Stormare, mint a gonosz bíró - tökéletes. 
Annak ellenére, hogy Famke J
anssen csak a pénzért vállalta, igen hatásos boszorkányt alakított. 
A kis vörös (Pihla Viitala) meg csak egyszerűen aranyos volt. Kár volt kinyírni. 
Derek Mears, mint troll - (:
Thomas Mann, nyálcsorgató fanboyként, talán kaphatott volna több szerepet is. 

Összességében - röpködő belsőségek a harci jelenetekben, poénok, klisék, szép körítés, érdekes apróságok…nem volt ez olyan rossz. Egyszer mindenképpen érdemes megnézni. 

10/6,5


Filed under Tommy Wirkola Hansel & Gretel: Witch Hunters movie

0 notes

Mózes Tina: Esély nélkül

Tináról egyszer már írtam egy novella kapcsán és mint később kiderült van egy regénye is. Két hónapja halogattam, mert sehogy sem tudtam időt találni rá meg úgy alapból az olvasásra sem. Viszont most végre elolvastam. c:

(Egészen pontosan nem tudom, hogy mi minősül most SPOILER-nek, de azért szóltam.)

A történet szerint Ann egy fiatal lány, akinek nem túl jó a kapcsolata a családjával és úgy különösképp nincs kibékülve a világgal sem. (Ennek oka csak később derül ki, de nem akarom elrontani a meglepetést.) Éjjelente dolgozik, nappal maximum futni jár és alszik. Az egyik este megismeri főnöke unokaöccsét, aki ettől kezdve figyeli és elintézi, hogy véletlen összetalálkozzanak, mikor a Ann futni megy. Ekkor történik meg a tragédia. A lány családját lemészárolja egy őrült. Akiről később kiderül, hogy Ann ismeri. Nagyon is jól - de hogy pontosan ki az, maradjon titok. c;
Innentől kezdve A. összeomlik, de bosszút esküszik, közben pedig kitartóan próbálja eltaszítani magától azokat, akik szeretik. Kivéve talán egyetlen barátnőjét, Vicky-t, aki babár vár és Ann-t kéri fel a keresztanya szerepre. 

Na, akkor:
Őszintén szólva meglepődtem. A fülszöveg alapján nem tudtam hová tenni a sztorit, de mikor elkezdtem olvasni, szépen összeállt. Nem klisés, vannak benne csavarok, egyszóval nem volt rossz. (Az egyetlen, amit picit fájlaltam, hogy háromnegyedéig lassan haladt a dolog, aztán hirtelen iszonyúan felgyorsul. Bár, lehet, hogy csak azért, mert ahhoz vagyok szokva, hogy szépen lassan zárulnak le a szálak.) Sőt, felülmúlta a várakozásaimat. Ne értsetek félre, nem vagyok előítéletes, de olvastam már kezdő vagy épp nem teljesen kezdő íróktól és kevés olyannal találkoztam, ami normális történet lett volna, igényesen megírva. Szóval picit tartottam tőle, annak ellenére, hogy a korábbi élményeim az szerzővel pozitívak. (Mellesleg szimpatikus lány és ezúton is köszönöm, hogy volt türelme kivárni, míg végre elolvasom és írok a könyvéről.)
Összefoglalva: Kellemeset csalódtam, jó volt olvasni és a jövőben is szívesen várom Tina munkáit. c:

A kisebb bakikról:

Azért egy-két icipici logikai lyuk és fogalmazási apró gond volt benne, de ennek ellenére élvezhető. Pl. az egész sztori angol/amerikai mintára épül, de az elején a pénz inkább magyarnak tűnik; vagy mikor Ann megsebesül a hasához kap, de később a kórházban az derül ki, hogy a sérülés a tüdejét érte; A Hadnagy szobája a titkárnője szerint a másodikon van, de Ann a harmadikig megy. 
Persze lehet, hogy ezek csak apró figyelmetlenségek vagy én vagyok szőrszálhasogató, hogy észreveszem. *nevet*
Viszont volt benne egy apróság, amin nagyon jót mosolyogtam, mégpedig az ügyvédi irodában az M&M’s cukorkaadagoló. Nem tudom, honnan jött az ötlet, de nagyon tetszett. *-* 

A formázásról/fogalmazásról:
Néhány helyen nem volt tökéletes a helyesírás vagy épp kötőszavak/betűk hiányoztak és talán másképp fogalmaztam volna. Meg, olyan esettel is találkoztam, hogy elcsúszott egy-két mondat. 
Ez sem feltétlen írói hiba, lehet, hogy ott volt a gond, mikor e-változatot készítettek a könyvből. 


És kivételesen a végére nem a borító, hanem moly-os linkek: 
A könyv:

Az írónő:



Végezetül szeretném megköszönni, hogy elolvashattam. c:




Filed under Mózes Tina Esély Nélkül book

0 notes

Szemfényvesztők

 ”Gyere közelebb. Még közelebb. Mert minél közelebb vagy, annál kevesebbet látsz.”

image

(SPOILER!-eket tartalmazhat)

 

A történet szerint egy titokzatos ismeretlen összeállítja a ‘Négy lovas’-t, akik egy profi bűvészcsapat - az arrogáns, ám látványos trükkökre képes Daniel Atlas (Jesse Eisenberg); a bájos szabadulóművész, Henley Reeves (Isla Fisher); egy kissé holdkóros mentalista, Merritt McKinney (Woody Harrelson) és egy utcai tolvaj-bűvész, Jack Widler (Dave Franco). Bizonyítani szeretnék egy titkos társaságnak, hogy ők a szakma legjobbjai. Ezért egy három részes balhésorozatot terveznek meg és visznek véghez, melynek első állomása egy francia bank kirablása. Las Vegasból. Az FBI (Mark Ruffalo) és az Interpol (Mélanie Laurent) közös nyomozásba kezd, ám értetlenül állnak az eset előtt. Itt jön a képbe Thaddeus Bradley (Morgan Freeman), akinek életcélja leleplezni és körberöhögni a bűvészeket - amit nem néz jó szemmel a lovasok szponzora, Arthur Tressler (Michael Caine).  (Tudom, hogy ez körülbelül annyi, amennyi egy átlagos trailerből kiderül, de nem lőhetem le az összes poént, úgy élvezhetetlen.)



Csavaros, gyors és szinte azonnal beszippant.

Az alapötlet egy ‘varázsfilm’ és egy krimi keveréke akciófilmes elemekkel, ami érthető a rendező munkásságát nézve (Szállító-filmek, Hihetetlen Hulk). Szokatlan párosítás, de a végeredmény magáért beszél. 
A humor is remekül volt belecsempészve, ízlésesen tálalva. (Woody Harrelson egy állat. Jó volt megint látni.) 
A látvány elbűvölő, a kamerakezelés pörgős (dicséret az operatőrnek), igényesen van az egész összerakva. A trükköknél némelyik kicsit meredek volt, sokszor ugrott be az, hogy ‘Ilyen nincs! És mégis van…oO” 
Amit hiányoltam, hogy nagyon-nagyon keveset tudunk meg a karakterekről, azon kívül, hogyan vertek át mindenkit. 
A színészek remekül alakítanak, bár a négyes kicsit kevesebb szerephez jut (főleg Henley), mint kellene. Annyira jól össze lett válogatva a gárda, hogy öröm volt nézni. 
A zenének nem volt túl nagy szerepe, de ami volt benne, kitűnően helyezték el. 

10/8, mert elkápráztatja a nézőt, annak ellenére, hogy voltak benne apró lyukak. 

Igen, ez most ilyen rövid. De a lényeg benne van. ;)

Filed under Louis Leterrier Now You See Me movie

0 notes

„Iron Man lives again!” - Vasember #3

Ezúttal fanart helyett filmrészlet. c:
image

Már nem Jon Favreau (csak szereplőként), de még mindig Bob Downey és a tűzijáték. *-*

(SPOILER!-ek előfordulhatnak)

  • A sztori:
    A Bosszúállok New York-i balhéja után Tony nem igazán érzi jól magát a bőrében (pánikrohamok, rémálmok…etc.) így visszahúzódva a villájába barkácsolással múlatja az időt. Pepper időközben hozzáköltözik, hogy segítsen neki összekaparni magát (és vezeti a céget, mint mindig). A szuperhősködést addig a “Hazafi” veszi át - aki tulajdonképpen Rhodes egy amerikai színekre festett páncélzatban. Mikor megjelenik Mandarin, a terrorista és sorozatosan gyilkolja az embereket, robbantgat és hasonló finomságok - a kormány nem tud semmit tenni ellene (We love ‘Merica), Tony úgy dönt, hogy nyilvánosan támad neki. (10-8-80 Malibu Point, 90265 - milyen kár azért a szép kéróért.)
    Időközben pedig megjelenik egy régen Stark által mellőzött, de azóta saját erőből felkapaszkodó tudós, Aldrich Killian is, aki nem is kicsi hátsó szándékkel próbálja Pep’-et az ágyába csábítani.


  • Alapkoncepció/forgatókönyv/látvány:
    Kicsit féltem attól, hogy a sorozat új rendezőt kapott Shane Black személyében, de nagyon hamar kiderült, hogy tudja, mitől az igazi egy Iron Man film: remek alapsztori, poénok, látvány, akciók és egy ötletes főgonosz, akit helyre kell tenni 
    A történet a képregények miatt ugye adott, de nem kis feladat ezt összeírni egy olyan forgatókönyvvé, ami egy élvezhető filmet eredményez, de szépen megoldották. 
    A poénok mint mindig most is nagyot ütnek - Tonynak még mindig egészséges az egója. Aztán ott van Happy a túlzott biztonságmániájával… egyszóval nem kicsit lehet a filmen röhögni, még annak ellenére sem, hogy a franchiseban ez a legsötétebb rész. 
    A látvány esetében nem panaszkodom, mert nehéz úgy összehozni valamit, hogy ne csapjon át abba a kategóriába, hogy csak a szemedre hatnak és nem figyelsz a időközben haladó sztorira. Szép volt, ötletes, egyensúlyban volt a történettel. Mégis (IMAX-ben  néztem) a beharangozásokhoz képest én pl. kicsit kevésnek éreztem a 3D-t is, meg úgy alapból is. Persze ez nem biztos, hogy a film hibája, inkább csak túl nagyok voltak az elvárások. 
    A ‘rosszfiú’, nem egészen az, akinek mindenki hiszi, de azért nem lövök le minden poént. ;) Jó csavar volt, pluszpont jár érte. 


  • Színészek:
    Robert Downey Jr. - Még mindig az egyik legkiválóbb színész, akit ismerek és még mindig beülök bármire, amiben Ő játszik. Komolyan, olyan kisugárzása van, hogy még az is jól állna neki, ha két és fél órán át egy telefonkönyvet kéne felolvasnia. Külön tetszett, hogy megmutatott valamennyit a karaktere érzelmeiből. 
    Gwyneth Paltrow - igazak rá az előző kritikákban elhangzottak és kifejezetten jó volt, hogy több szerepet kapott. 
    Sir Ben Kingsley - csípőből mennek neki a ‘rosszfiúk’, imádtam. Ő sem véletlen színészóriás.
     Don Cheadle - sokat fejlődött az előző film óta. Kemény, nyers - de ugyanakkor Ő is megereszt olyan poénokat, hogy a fejemet fogva röhögtem. 
    Guy Pearce - nem tudok róla túl sok mindent mondani. Jó választás volt a szerepre.
    Jon Favreau - Happy. *—-* Azt hiszem elmondtam mindent. 
    Rebecca Hall - róla sem tudok túl sokat, de szépen alakított. 
    Ty Simpkins - limitált szériás. Jó választás a szerepre. (Csak nekem tűnt fel egyébként, hogy általában horrorokban játssza a rosszkisfiút?)


  • Végül… a zene.
    Karácsonyi dallamok, Lou Bega és Bryan Tyler zenéje. - Nem volt rossz, de vérzett a szívem, hogy kimaradt belőle a Rock ‘n’ Roll, főleg az AC/DC



Bár Bob azt nyilatkozta, hogy nem szeretne többet a Vasember bőrébe bújni, aki megvárta a végén a főcímet a pluszjelenettel, kikövetkeztethette, hogy mégis lesz folytatás. 
Arról nincs hír, hogy tervben van-e (sőt nem valószínű) Vasember 4, de a Bosszúállók további két folytatást kap. Iron Man szerepében Robert Downey Jr. 

10/9, mert remek volt. 

Filed under Shane Black Iron Man movie